Az elmúlt napokban Stuart Jones, az amerikai vállalat régiókkal és vállalati kapcsolatokkal megbízott igazgatója Zorana Mihajlović, bányászati és energiaügyi miniszterrel folytatott tárgyalása során kihangsúlyozta, készek együttműködni Szerbiával az energetika terén, és érdekeltek abban, hogy az adott vízerőmű megvalósíthatósági tanulmányának elkészítéséhez pénzügyi támogatást nyújtsanak.
A megújuló energiaforrásokra való áttérés, ami egész Európát foglalkoztatja, Szerbiát is újabb megoldások keresésére ösztönzi.
Egy hibrid, szivattyúzással működő vízerőmű megépítésének szükségessége már az energiaválság előtt felmerült.
Az akkori elvárások szerint egy ilyen vízerőmű teljesítménye elérheti a 2400 megawattot, illetve további 400 megawatt kapacitást használnának fel a szélből és a napból előállított villamosenergia-termeléshez.
A vízi energiatározó terve már több éve porosodik
A bányászati és energiaügyi minisztérium még a múlt évben beszámolt arról az energiaáttérést szolgáló beruházási tervről, amelynek az értéke eléri a 17 milliárd eurót. Ezekből a beruházásokból kiemelkedik a Đerdap 3 és a Bistrica szivattyúzással működő vízerőmű, amelyek jelentős mértékben megkönnyítenék a szélparkok és a napelemes farmok integrálását a villanyáram-termelésbe.
Amíg a Đerdap 3 elérhetné a 2400 megawatt teljesítményt, addig a Bistrica teljesítménye 680 megawatt lenne. A két vízi energiatározó építési terve nem újkeletű, már évek óta várja, hogy megvalósuljon. Több alkalommal külföldi beruházók is érdeklődést mutattak a projektek iránt, de eddig azok megépítésére nem került sor. A Đerdap 3 nagy beruházást igényel. Eddig nem hozták nyilvánosságra, hogy pontosan mennyit, de az biztos, hogy több milliárd euró szükséges ahhoz, hogy az elkészüljön, míg a Bistrica ettől olcsóbb, ám az is megközelítőleg 600 millió eurós beruházást követel meg.
Ezeknek az erőműveknek a működési elvük az, hogy az energiát a víz gravitációs energiájának formájában tárolja, vagyis árambőség idején a vizet az alacsonyabb tengerszint feletti magasságon lévő víztározóból vagy a folyóból a felső tározóba pumpálják, ahonnan azt a klasszikus termeléshez használják fel, amikor nagyobb az igény az áramra.
A szivattyúk működtetéséhez általában alacsony költségű, csúcsidőn kívüli villamosenergia-többletet használnak fel. Így megoldást jelentenek az ingadozó zöldenergia-termeléséhez, hiszen amikor villanyáramtöbblet alakul ki a naperőművekben vagy a szélparkokban, azt a pumpálásra használhatnák fel a vízerőműben. Amikor pedig kevesebb energia termelődik, a vízi energiatározó pótolja a hiányt. Ezek a vízerőművek energiatárolóként is működhetnek.